A 19. században Debrecen elveszti irodalmi vezetõ szerepét, a kulturális és mûvészi élet is egyre jobban a fõvárosba koncentrálódik. A reformkor nagyjai már Pesten élnek. Az irodalmi élet is szervezettebbé válik. Viszont egy rövid ideig, 1849 elején nemcsak politikai, hanem irodalmi értelemben is fõváros lett Debrecen. A kormánnyal együtt ide települtek az országos újságok is. Így került Debrecenbe Jókai Mór, Bajza József, Sárosi Gyula, Vörösmarty Mihály és mások.

Debrecen szellemi életének kimagasló csúcsa a felvilágosodás korszakára esik. A felvilágosodás és a reformkor azonban nem választható el éles határvonallal egymástól itt Debrecenben. Az európai felvilágosodás eszmei áramlatai hamar éreztették hatásukat a városban. A büszke, öntudatos, szabad polgárság az új eszméket a maga józan, megfontolt észjárásához idomította. A teológiai fogantatású kultúrára új réteg rakódott, a természetelvû racionalizmus. A magyar nyelv életrevalóságát már a reformáció irodalma is bizonyította.

Az irodalom fejlõdése Debrecenben szorosan kötõdik a reformáció vallási harcaihoz. Ekkor még az irodalom fogalmába beletartozott a vallásos és tudományos irodalom is.
Huszár Gál (??1575) Kassáról menekült Debrecenbe. Ide hozta nyomdáját, amelyen kinyomtatta énekeskönyvét, Kálmáncsehi Sánta Márton graduálját és több Méliusz-mûvet. Az elõbbi nyomtatványoknak egy példánya nemrégiben került elõ külföldrõl. Korábban egyetlen példányát sem ismertük ezeknek a mûveknek.

Ismét megrendezték a Városházi Zenés Estéket. A Régi Városháza udvarán 4 alkalommal hallgathatott debreceni együtteseket a közönség.

A klasszikusok, Vivaldi, Händel és Bach mellett a jazz örökzöldek és mediterrán dallamok is felcsendültek a különleges helyszínen megrendezett koncerteken.
A hét utolsó négy napján ismét zenével telt meg a Régi Városháza udvara. A 3. Városházi Zenés Estéken 4 debreceni együttes adott koncertet. A rendezvény helyszíne idén sem változott, a hivatali ügyek intézésére épített Régi Városháza udvara ugyanis kiváló zenei programokra is.

Elkészült a Da Vinci kiállítás leglátványosabb eleme, a lószobor. Szombat reggel kezdték az építését az olasz szakemberek, és vasárnap délutánra befejezték az alkotás összeállítását a Baltazár Dezsõ téren.

A kolosszust éjjel-nappal õrzik, de szombat este néhányan már megpróbálták meglovagolni a 6 tonnás lószobrot.
Szombat reggel darabokban érkezett a Baltazár Dezsõ térre a szobor. Egy kamion szállította helyére a kolosszust. Elõször a lábai kerültek le a platóról.

Elhunyt Michelangelo Antonioni világhírû olasz filmrendezõ - jelentette kedden az olasz tömegtájékoztatás.A 94 évesrendezõt hétfõn este, otthonában érte a halál. Családjának közlése szerint csütörtökön temetik el Ferrarában.

Döbbenetes, de igaz: egy nap alatt elveszítettük a huszadik század két meghatározó rendezõjét is. A 89 éves Ingmar Bergman után hétfõ este a 94 éves Michelangelo Antonioni is itt hagyott bennünket.

Antonioni pályája az olasz neorealistákkal (pl.

Ez a film elütválogatásunk többi tagjától, merta jelenben játszódik, teljesen realista és rengeteget beszélnek benne.A moziváltozatban két és háromnegyed óra alattkísérünk végig egy házasságot sok éven át tartó, rögös útján. A film kezdetén Marianne és Johan már tíz éve házasok, és az elsõ hajszálrepedések már láthatók a kapcsolatuk falán, késõbb Johannak szeretõje lesz, aztán Marianne-nak is, tervezik, hogy elválnak, közben vissza-visszatalálnak egymáshoz.

Az egész film olyan, mint egy visszafojtott lélegzetvétel: az elsõ felében azt figyeljük, ahogyan két lánytestvér felváltva virraszt nõvérük halálos ágya mellett, a második felében, ahogy gyászukban, lelkiismeret-furdalásukban és egymás iránt érzett gyûlöletükben vergõdnek. Bergman egyik legnyomasztóbb filmje érdekes módon egyben a legszínpompásabb, az elfojtott indulatokat kirobbanó színek ellenpontozzák. A házat, ahol a film játszódik, szinte beborítják az ágynemûk és hálóruhák patyolatfehérjével merész kontrasztot alkotó vörös textíliák; a haldokló takarója is tûzpiros, mintha elöntötte volna az ágyát a vér - de végül nem õ lesz az, akinek vérbe borul az alteste.

Bergman utolsó mozifilmje a századelõn játszódik egy jómódú, népes svéd színészcsaládban, amely a családfõ halálával gyógyíthatatlannak tûnõ krízisen megy át. A moziváltozatban három órás (a tévéverzió öt órás) film meleg hangulatú családi karácsonnyal, kedélyesen kezdõdik, de késõbb, amikor az apa nélkül maradt Fanny és Alexander édesanyja új kérõt talál magának a rideg, autoriter püspök személyében, és a férfi rácsos ablakokkal felszerelt házába költözik a gyerekekkel, a film félelmetes rémmesévé változik.